Sikertörténetek

A III/4-es illatos úti elitélt sikertörténete, avagy Roni az agresszió problémás pitbull keverék.

Ezt a keverék kutyust 2015. augusztus elején fogadták örökbe, másfél éves korában. Mint ahogy az Illatos út többi kutyájánál, kivéve a kölyköket, nála sem lehetett tudni semmi biztosat az előéletéről. Pár információ volt róla, nevezetesen, hogy rossz körülmények között volt tartva, és a szocializációs fejlődés kimaradt a szivacs korszakban. Ezt a későbbiekben tapasztaltam is, ami új kihívások elé állított.

Az örökbefogadás utáni néhány nap rendben telt. Otthon semmi gond nem volt, de a futtatón azért lehetett látni, hogy nem minden kutyával jön ki jól. Kicsivel később kezdődtek a gondok mindkét helyen.

Otthon próbálta átvenni a vezető szerepet, és a futtatón is történtek kisebb verekedések. Előbbit még csírájában sikerült elfojtani, ezt még egy alkalom követte, de tudtára adtam, hogy ki a falkavezér, és hol van az ő helye a családban.

Sajnos az ismétlődő atrocitások miatt indokolttá vált a viselkedés terápia. Ezt augusztus végével el is kezdtük. Az első terápia utáni konzultáción megerősítést kaptam, hogy sajnos a kölyökkori szocializáció vélhetően kimaradt Roninak, és nem tud rendesen kommunikálni fajtársaival. Erre, illetve a gazda kutya közti kapcsolat fejlesztésére kellett a legnagyobb hangsúlyt fektetni.

Közel fél éven keresztül lépésenként, és a kapott házi feladatokat szisztematikusan betartva szépen haladtunk előre. Sikerült hozzászoktatni a pórázhoz, szájkosárhoz, és sikerült beilleszteni a terápiás közösségbe.

Ezután jött egy alapfokú tanfolyam (alap engedelmességi), majd egy középfokú képzés (ügyességi). Az alapfokon jellemzően pórázon, szájkosárral, középfokon már póráz és szájkosár nélkül sikerült beintegrálni a közel tíz fős csoportba, és sikeresen elvégezni a képzést.

Az eredményes vizsgákat követően lehetőségünk nyílt keresni valami olyan életmód programot, amit mindketten szeretünk csinálni, így a választásunk az ösztön-kezelési tréningre esett, illetve elvégeztünk egy mantrailing tanfolyamot is, mert a légszimatot is előszeretettel használta a séták alkalmával. Előbbire a mai napig is rendszeresen járunk, ami sokat segít a kézben tarthatóságban és az ösztöneit is teljesen lefárasztja.

Tény, hogy Roni sosem lesz az a kutya, amelyiket felügyelet nélkül el lehet engedni egy futtatón, de a megfelelő figyelem mellett póráz és szájkosár nélkül tud játszani társaival

Az erdei túrákat jobban szeretjük, mert az mindkettőnknek nagyobb élményt nyújt, és ott szabadabban tud játszani a pajtásaival.

Nagy általánosságban, ha minden kutyatartó rendelkezne alapfokú információkkal, akkor nagyon sok probléma megelőzhető lenne, mert hiába hívom be a kutyámat, ha a másik gazda ezt nem teszi, vagy nem tudja megtenni.

Közel négy éve vagyunk együtt Ronival, ami egy nagyon rögös út volt, de megérte minden pillanata. Szuper érzés látni a fejlődést, hogy honnan jutottunk el idáig, és tudni, hogy hová juthatunk. Ez a kiskutya a maga kockafejű habitusával eddig is rengeteg boldog pillanatot hozott az életembe, amit az életem más területén is tudtam kamatoztatni.

Senki se adja fel, ha jelentkeznek problémák, inkább fogjunk össze, és közös erővel oldjuk meg azokat!